Dél-franciaország

Tavasszal Dél-Franciaország tökéletes, már meleg van, sokat süt a nap, kevesebb a turista, mint nyáron és még a szuper szállások is elérhetőek. Grimaud kikötője mellett egy közvetlen parti üdülőfaluban vettünk ki egy kis házat, ami egy nyugodt kis része az öbölnek, pár kilométerre csak a valóban nagyon felkapott és valóban lenyűgöző, kis luxus halászfalu, Saint-Tropez mellett.

Nem terveztem, hogy vintage és antik darabok után fogok menni, nem is bíztam benne, hogy kis piacokba botlok majd, mert úgy gondoltam, hogy egyrészt családi utazás, ne a munkáról szóljon, másrészt azt hittem, hogy ott is inkább csak vasárnaponként vannak kipakolva az árusok. De amikor az ember szenvedélye ez és erre jár, akkor semmit nem tud ellene tenni, ha az útjába kerül egy kisebb vásár, mert itt valóban mindenhol kint vannak az árusok hétköznapokon is, hiszen tudják, hogy a borok, sajtok, szappanok mellet ez a legizgalmasabb árucikk a vásárolni vágyó turistáknak, a francia antik.

Aix-en-Provance, hangulata imádnivaló, kis utcái, tele galériákkal, szappanboltokkal, közöttük, gyönyörű kis terek, kávézókkal, sajt, gyümölcs és virág árusokkal. A széles sétáló utcán találtunk rá az antik piacra, 20-30 árus standjára. A választék hatalmas, nagyon szép dolgok vannak, megfizethető árakon, azonban én itt csak néhány apróságot vettem, annyira semmiben nem szerettem bele.

Saint-Tropez luxus üzletei közül egyetlen egy vonzott csak, a L’Atelier 55. A párizsi székhelyű vintage galéria mid-century bútorokat, lámpákat, modern és kortárs művészeti alkotásokat válogatott össze többnyire neves francia tervezőktől, brandektől, de olasz, német design ikonokat is láttam az üzletben. A galéria nem túl nagy, de degeszre van tömve csodálatosan válogatott tárgyakkal. A vintage márvány asztalok, rattan lámpák, székek, fotelek, a kerámiák, minden mindennel tökéletes összhangban, legalább 4-5 maison-t azonnal be lehetne velük teljesen rendezni, ebben az izgalmas luxus vintage Riviéra stílusban. Egyetlen oka volt, hogy nem vásároltam, az árak, persze nem lepődtem meg, de mégis nagyon fájt, hogy egy rattan lámpa pár, ami nem is jegyzett, ötezer euróba került. Viszont hatalmas választék volt vintage Stilnovo lámpákból, amikbe nagyon beleszerettem, valahonnan vadásznom kell majd nekem is.

wwww.latelier55.com

A szomszéd kisvárosba, Sainte-Maxime-be is érdemes a kikötői sétányon végig menni, mert itt is hétköznap voltak kint árusok, a választék nagyon szép, az árak is barátságosak, volt néhány kortárs művész is kint. Felsétálva a kis óvárosi részbe találtam egy nagyon pici, de fullra pakolt antik boltot. Fantasztikus tárgyak, Andy Warhol eredeti litográfiák, mid-century bútorok között fedeztem fel a nagy olasz kedvenceimet, a Matteo Grassi bőr foteleket. Viszonylag hamar megalkudtunk, ki is fizettem, ki is pakoltak nekem az utcára, mikor jött a felismerés, hogy hoppá, most van velünk gyerkőc is, így a hátsó ülést nem tudjuk lehajtani és a három méretes, de könnyed fotelek sehogy sem fértek be. Szerencsére a leleményes Férjem, a profi biciklis kulcsival pillanatok alatt szétszedte őket, így mégis csak meg tudtuk oldani. Majd eszembe jutott, hogy hazafelé lebeszéltem valakivel további négy bőr fotelt, amit meg akartam nézni. Sikerült is összehoznunk, megnéztem, szuperek, meg is vettem őket, de hát nem fértek be sehogyan, így “sajnos” újra van egy utam Olaszországba. De ez már egy másik történet lesz valamikor május végén…

F.A.
2023.04.17.