Vintage picasso Albumok és egy idő, tér nélküli találkozás

1992 meghatározó év volt az életemben. Abban az évben több szerelem is elkezdődött, nyár elején ismertem meg a Férjemet, majd Barcelonában többször is találkoztam “Picassoval”, akinek nem csak a munkássága, de az élete, az őt körülölelő legendák, fanatikus, szeszélyes és szenvedélyes személyisége is elvarázsoltak. Ekkor kaptam az első művészeti albumomat ajándékba, a Taschen kiadó Picasso albumát. Azóta 31 év telt el, a szerelem és a rajongásom a mai napig tart, rengeteg művészeti albumot sikerült összegyűjtenem, az elmúlt években pedig a vintage albumok kezdtek el igazán érdekelni.

Picassóról megszámolhatatlan sok album jelent meg, vannak nagyon népszerű és nagyon ritka darabok is. Az egyik ilyenről,
a Douglas Cooper / PICASSO THEATRE címűről szeretném elmesélni most nektek a történetet és azt, hogy milyen hatalmas meglepetés ért ezzel kapcsolatban.

Az 1967-ban először megjelent, 500 illusztrációt tartalmazó Picasso Theatre egy fantasztikus, terjedelmes, mesterien megszerkesztett, gyönyörű vászonborítású album, melyben átfogó képet kapunk Picasso színház iránti rajongásáról. Az egész munkásságát végigkíséri ez a szenvedély, korai képei harleqinekről és színészekről, szimbolikus jelenetekről, díszlet és jelmez tervei olyan balettekhez, mint a Pulcinella, majd a második világháború idején írt kísérleti hatfelvonásos bohózatát is tartalmazza az album. A színházakban való közvetlen részvétele lehetőséget adott a művésznek arra, hogy kubista találmányait konkretizálja, az emberi test kifejezőképességével kapcsolatos ismereteit bővítse.

Az első megjelenés alkalmával 1967-ben 100 darab, díszdobozos, sorszámozott példány került a párizsi Éditions Cercle d'Art kiadásába. Ma ezeket a példányokat a Sotheby’s 2000-3000 dollár értékre becsüli. Nagyon ritkán, többnyire árveréseken bukkannak fel és azonnal gyűjtőkhöz kerülnek.
Az 1967-es francia kiadást követte az első angol kiadás 1968-ban a londoni Weidenfeld and Nicolson által. A kötet 360 oldalas,
29,5 x 25 x 7 cm rézkarc képpel nyomtatott lenvászon kötésű. A papír minősége, a felhasznált képek és betűtípusok tökéletesek, kiállják a versenyt az 55 évnyi fejlődéssel.

Régóta követem nyomon az eladó albumokat a külföldi plattfarmokon, de a végső elhatározást, hogy vegyek néhány darabot, személyes találkozásom ezzel az albumommal hozta. Váratlanul került hozzám, a francia kiadású album egyik példánya, mely nem várt ajándékkal okozott még nagyobb örömöt, mint maga az, hogy lett végre egy saját példányom is. Ez az album nem másé, mint Drégely Lászlóé volt. Drégely László, nekem ő ugyanolyan szerelem, mint Picasso. Egy magyar zseni, akinek szürreális, álomszerű képeit imádom, aki amellett, hogy festett, szobrászkodott, korának legelismertebb színházi és filmes díszlettervezője is volt. A korszak legismertebb magyar filmjeinek díszlete, berendezése kötődik a nevéhez. Tehát benne is megvolt a színház és film világa felé való szenvedély, csakúgy mint Picassoban. Drégely az albumot, a dedikáció szerint 1968. július 16.-án kapta, Michel Philippe francia festőművész barátjától Poitou-ban. Hogy hol volt az album Drégely 1990-es halálát követően napjainkig még rejtély, de hiszek benne, hogy nem véletlenül került hozzám. Leírhatatlanul boldog vagyok, hogy egy ilyen idő és tér nélküli találkozás részese lehetek.
Picasso, Drégely, az album és én.

Győr, 2023.02.14.