Természetes Minimalizmus

Mindig is fontos volt nekem és kiváncsi voltam arra, hogy a megvásárolt tárgyak, bútorok hova kerülnek, hol folytatódik a történetük. Megkerestem a vásárlóimat azzal a kéréssel, hogy engedjenek bepillantást az otthonukba, mutassák be nekünk a stílusukat, meséljenek az enteriőrről, a bútoraikról, a tárgyaikról.

Elsőként az ismert fotóshoz, Jágity Fannihoz és építész férjéhez, Gazdag Zolihoz kukkanthatunk be, a nemrégiben felújított, nagyon egyedi, nagyon ízléses, jól megtervezett álomotthonukba egy apró, baranyai faluban. Elárulom, hogy én személyesen is nagyon szeretem ezt a természetes, rusztikus minimalizmust, sokszor álmodom a tárgyaimat hasonló környzetbe. Meséljenek Fanni és a képei !

fotó: @fanni.jagity.photography

Miért döntöttek amellett, hogy vidéken, távol Budapesttől, egy kis faluban alakítjátok ki az otthonotokat ?

A covid alatt a férjem is szabadúszó lett, (én szabadúszó fotósként mindig is otthonról dolgoztam). Egy idő után már nagyon erősen éreztük, hogy ketten dolgozni és élni egy kis lakásban nem éppen egészséges. A nagyvárosi léttel járó rengeteg ingertől és embertől addigra már amúgy is besokalltam. Szerettünk volna egy természetközeli, nem zsúfolt településen élni, ahol napi szinten tudunk a természetben időt tölteni, növényeket termeszteni, sportolni. Nézelődtünk az agglomerációban, de az anyagi kereteinkkel csak olyan házak voltak elérhetőek, amik erősen kompromisszumosak lettek volna olyan településeken, ahol nem éreztük teljesen otthon magunkat. Mindketten az ország más-más pontjáról származunk így a választásnál az is szempont volt  hogy legalább az egyikünk családja a közelben legyen, így kötöttünk ki Baranyában.

Hogyan választottátok ki a megfelelő házat ? Milyen állapotban volt ?

Szerintem ez egy vicces kis történtet, bár biztos vagyok benne, hogy sokan impulzív döntésnek látják a házválasztásunka, néha még mi magunk is annak tartjuk.
A férjem és az anyukám elindultak országútizni és anyu mondta férjemnek, hogy megmutatja neki a kedvenc kis faluját, van ott egy jó kis emelkedő is. Ez egy tipikus baranyai falu, tele tornácos parasztházakkal, az egyiken kint volt az eladó tábla, megálltak megnézni, egy falubeli észrevette őket és már kiabált is a tulajnak, aki pár házzal odébb lakik, hogy valaki nézi a házát, ő pedig egyből ment is megmutatni. Mikor hazaértek a férjem nagyon felvillanyozva mesélte, hogy van ez a ház, neki nagyon tetszik, szerinte vegyük meg. Nekem elég nagy chrushom volt mindig is a spalettás ablakokkal és az oszlopos tornácos házakkal, így én is kb azonnal beleszerettem, amint beléptem.
Azt mondanám, hogy nem volt nagyon rossz állapotban, de a jó állapottól is messze állt. Sok munka van benne és még nagyon sok van vissza addig, hogy késznek nevezhető legyen. 
Körülbelül 100 éves a házunk, kifejezetten motiváló volt, hogy visszaadhatjuk ennek az épületnek a báját és újra élettel tölthetjük meg. Az utóbbi 10 évben több tulaja is volt, akik sajnos különböző munkálatokat végeztek rajta, például amikor megvettük volt a tornác elé építve egy hatalmas féltetős terasz, bent már elkezdtek kialakítani egy fürdőt (ott ahol most a nappalink van), ezeket elbontottuk, illetve egy belső falat is, hogy nagy nappali-konyhánk legyen, valamint a melléképületet is el kellett bontani hogy tudjunk egy ablakot nyitni az erdő felé. De a tetőt például egészen jól rendbetették és az ablakok külső szárnyát is megfelelően cserélték ki, úgy néznek ki, mint az eredetiek. A ház hátsó fala korábban kidőlt, azt is újrafalazták, ez valamiért nem sikerült egyenesre ( ezzel együtt tudunk élni, amúgy sincs itt nagyon sok egyenes :D ) új vezetékek és vízcsövek is kellettek, fűtés sem volt. 

Mennyire volt megterhelő, hogy nagyrészt saját kézzel végeztétek a felújítást ?

Ezt egy kicsit árnyalnám. Voltak dolgok, amiket mi csináltunk meg ( hogy néhány példát említsek, a bontási munkák egy része, a nyílászárókat egy festő megpucolta utána én festettem le, a régi cementlapokat felújítottuk, a férjem csinálta a fiókbelsőket a konyhához, régi réz kilincseket újított fel, felújította a kutat is ). De a munkálatok nehezét nem mi csináltuk, mert azt beláttuk, hogy akkor soha nem végeznénk. Persze ez is rengeteg energia volt. Volt néhány nagyon jó szakember és munkás akikkel úgy ment minden, ahogy szerettük volna, de ők voltak a kivétel, emiatt számunkra az egész felújításban a legmegterhelőbb az a szakikkal való együttműködés volt, nem az amit nekünk kellet csinálni. Nem voltunk felkészülve az építőipart általánosan jellemző hanyag attitűdre és kommunikációra. Nagyon sok minden nincs még kész, és már nagyon belefáradtunk, hogy állandóan új embereket kell keresni, és abba is, hogy befejezetlenül áll egy csomó olyan dolog amiket mi magunk nem tudunk megcsinálni.

Hogyan írnád le a házatok stílusát és hogyan alakítottátok ki ezt a stílust ?

Ezt nem is olyan régen te nagyon jól megfogalmaztad, természetes minimalizmus - azt hiszem ezt a kifejezést használtad. Mindketten szeretjük a vidékies bájt és a modern építészetet is. A férjem úgy tervezte meg a házat, hogy ügyelt arra, hogy kívülről ne tűnjön el az eredeti karaktere, de bent azért inkább modernebb stílust szerettünk volna, ezzel együtt a belsőt igyekeztünk úgy kitalálni, hogy modernebb legyen, de illeszkedjenek a külsőhöz. Az ablakok megmaradtak olyannak amilyenek voltak, a fürdőbe visszatettük az eredetileg is a ház részét képző cementlapokat és egy olyan üvegezett paravánfallal választottuk le ami a régi ajtókhoz passzol. A falakat a legtöbb helyen fehérre meszeltük (bár a hálóba éppen azt tervezem, hogy átfestem színezett mészfestékkel, mert ott egy kicsi cosybb hangulatra vágynék). Az épített bútorokat az éleik és a mikrocement bevonatuk nagyon moderné teszik, a padlónk is mikrocement ami szintén nagyon modern. Ezt azzal próbáljuk ellensúlyozni, hogy sok fát és durvább textúrájú, de puha anyagot használunk körülöttük, illetve olyan dísztárgyakat választunk amik kicsit texturált felületűek. 

Milyen szempontok befolyásolják, hogy milyen bútorokat, tárgyatok választotok és vásároltok a házba ?

Nekem nagyon fontos, hogy minden egyes dolog, ami körülöttem van az esztétikus legyen, mert szellemileg feltölt, hogy olyan tárgyak vesznek körül, amik szépek (persze nagyon szubjektív, hogy kinek mi számít esztétikusnak, szerintem biztosan sok ember mondaná a széthasznált hastokra a nappalinkban, hogy ocsmány). Emellett szeretem ha ezek a tárgyak természetes anyagokból, kézzel készültek. Egyáltalán nem zavar a jó minőségű, természetes anyagból készült bútoroknak a használatból eredő kopásai. Szerintem ettől lesz lelke/aurája annak a tárgynak. És a ház karakteréhez is illenek ezáltal, szóval sok régiségünk van.Nem nagyon tudnék megfogalmazni olyan általános hívószavakat, amik alapján szűrűnk, inkább az a fontos, hogy el tudjuk-e képzelni nálunk az adott tárgyat. Legutóbb például sárga mázas Zsolnay padlóvázát vettünk a pécsi vásárban, amit leírás alapján még én sem gondolnék ideillőnek, de amikor megláttuk valahogy mégis azt éreztük, hogy jól fog mutatni. 

Melyik a kedvenc másik történetes tárgyatok ?

A fa terménylapát.

Van olyan tárgy vagy bútor aminek a történetét ismeritek és ez mennyire fontos nektek ?

Hogy ismerjük-e a konkrét történetét egy tárgynak nem fontos, de az, hogy érezhető legyen rajta, hogy van történelme az igen. A fentebb említett hastok asztalnak ismerem a pontos eredetét, mert innen a faluból származik, egy nénié volt, akinek a házát anyuék megvették. Az asztal, amin én dolgozom a dédnagymamám konyhaasztala volt. Másfél éve ideiglenesen hoztuk el a nagyszüleimtől, amíg szerzek magamnak egy íróasztalt, de nem találom a megfelelőt és őszintén kicsit nehezemre is esik megválni ettől a bútortól pedig nagyon nem arra van kitalálva hogy íróasztal legyen. 

Nagyon sok kerámiát látni az otthonotokban, ezekről mesélnél ?

Igen, tényleg sok itt kerámia tárgy! Rajongok értük. Főleg az egyenetlen felületű, érdekes de visszafogott mázazású vagy éppen mázazatlan samottos kerámiákat szeretem. Az első és legmeghatározóbb darabjaimat Kontor Enikőtől vettem. Szerintem Enikőnek nagyon egyedi stílusa van, és mintha lelke lenne a tárgyainak. Van egy csészém tőle, emlékszem, hogy mikor megláttam azt éreztem, hogy ez tárgy valamilyen módon nekem készült és minden egyes alkalommal mikor a kezembe fogom érzem is ezt a kötődést - kifejezetten rosszul érint ha nem abból iszom reggel a kávémat. 

Egy másik nagyon kedves tárgyam az a hatalmas kör alakú váza a fürdőnkben, ami a Conceptual ceramics-tól van. Az a váza is hasonlóan megérintett, mikor Máténál fotóztam. Megláttam a műhelyében és mondtam neki, hogy azt szeretném fizetségként és az a váza is minden egyes alkalommal megragadja a figyelmemet amikor elmegyek mellette.Van nagyon sok vintage kerámiám is, különböző stílusokban - régi olajos palackok és korsók, mázas Zsolnay vázák, vannak apró vázáim, amit egy kedves ismerősöm Angliából hozott nekem és azt mondta róluk hogy rengeteg ilyesmit találni náluk a földben. Mostanában pedig azon gondolkozom, hogy szeretnék venni néhány mohácsi fekete kerámia tányért fali-dísznek. 

Sok dolgot én készítettem, főleg a tányérjainkat és vázákat - a szuper tehetséges Zsiga Reninél tanulgattam, így az ő stílusa tükröződik ezeken a tárgyakon. 

Köszönöm szépen Fanninak a gyönyörű fotókat és kérdéseimre adott válaszokat !